Jelenlegi hely

Napfényes lehangoltság, avagy az anyák posztvakációs melankóliája

Minden évben, ahogy a nyár vége közeledik, egy furcsa, kedvtelen és megmagyarázhatatlan búskomor érzés kerít a hatalmába. Ahelyett, hogy feltöltődve és lendülettel indulnék az őszi időszakba, egyfajta kedvetlenség húz lefelé, olyan világvégehangulat, mintha valamit elveszítettem volna.

Eskü, erről én sosem beszéltem, mert mindig azt hittem, hogy csak én vagyok ilyen hálátlan dög, aki látta a tengert, számtalan Gin-Tonicot megivott a barátaival, együtt lehetett egész nyáron a családjával (mert itthonról dolgozom) és mégis én vagyok az, aki baromira nem tudja értékelni mindazt, amit a sorstól kapott.

Ezért inkább szép csendben, magányosan nyalogattam augusztus végén a sebeimet. Jó, okés, azért viszonylag gyorsan ki tudok minden évben belőle jönni, hiszen van két gyerekem, akivel szeptember második hetében máris fejest ugrunk az éveleji témazárókba, és akik miatt minden év elején szemöldökfelhúzva teszem fel a kérdést magamnak, hogy az „én gyerekeim mi a picsát csináltak előző évben az iskolában”?

Szóval melankólia. Megint érzem. Míg más alig várja, hogy visszamenjenek a gyerekek az intézménybe, addig én örökké dolcevita hangulatra vágynék velük. Vége a szabad életnek, újra időre kell kelteni, hajtani, megfelelni a néha irreális elvárásoknak, készülni a fizika, kémia dolgozatra, megérteni a 8-os matematikát... akár tetszik, akár nem, vissza kell zökkennünk a régi kerékvágásba, akkor is, ha egy porcikám sem kívánja. A nyár nekem a szabadság ízét jelképezi, a napsütést, a hosszú és gondtalan együttléteket a gyerekekkel (már amennyire mondhatok ilyet két kamasz anyukájaként), a teher és szorongások (azaz iskola) nélküli hónapokat.

Mindig azt hittem, hogy egyedül vagyok ezzel az érzéssel, de valójában nagyon is sokakat érint. (köszi ha hsz-be nyomsz egy szívecskét, ha te is köztük vagy!!) Évekig azt hittem, ez csak az én nyavajám, de most megvilágosodtam és nem okozott nagy meglepetést, hogy ezzel nagyon nem vagyok egyedül, sőt különösen az anyákat (és gyermekeiket) érinti. A nyár a szülők és a gyerekek számára is azt jelenti, hogy vissza kell térniük a munkahelyekre, és kezdődik újra az iskola és az óvoda.

Ráadásul a nyár vége szemtelenül az arcunkba tolja a nyári bakancslistán szereplő, ki nem pipált dolgok megbánását is. Mindehhez hozzáadódik a megszokott háztartási teendők terhe is, a rohanós és kevés együtt töltött idő, a délutáni könnyed beszélgetéseket felváltja a nem éppen kellemes közös tanulás, vagy csesztetés, hogy már megint hányast kaptál, miért nem akarsz menni úszóedzésre, vagy épp miért szúrtad Pistikét oldalba a ceruzáddal?

Szóval ez nem az én nyavajám, és még csak nem is a tiéd, hanem tudományosan bizonyított, amit a  kutatók már évek óta vizsgálnak, szaknéven "august blues"-nak, azaz a nyár végi melankóliának vagy posztvakációs depressziónak is hívják. Stephen Ferrando, a Westchester Medical Center Pszichiátria igazgatója fogalmazta meg, „az august blues olyan érzés, mint egy több napig tartó vasárnap este”.

Szóval, ha te is így érzel mint én, akkor feloldozlak, nem te vagy a hálátlan dög, hanem egyszerűen elkapott minket az „august blues” kór.

Makai Marianna

Hozzászólások

❤️

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

2025 és az 5 hosszú hétvége - versbe faragva hoztuk nektek

2025 és az 5 hosszú hétvége - versbe faragva hoztuk nektek

A tervezést soha nem lehet elég korán elkezdeni! Mutatjuk a 2025-ös ünnepeket és a hosszú hétvégéket rímekbe szedve:
Fénylő ablakok nyílnak – Világító adventi kalendárium

Fénylő ablakok nyílnak – Világító adventi kalendárium

Élő adventi naptárrá változnak azok a települések, ahol a házak ablakait ünnepi fénybe és díszbe öltöztetik, számmal jelölve a napokat december elsejétől karácsonyig. A várakozás izgalma igazi közösségi élménnyé válik. Testi-lelki egészséget szolgáló program lehet ilyenkor az esti séta lakóhelyünk utcáin. 
Azok a titokzatos tanulási képességek

Azok a titokzatos tanulási képességek

Miért lenne fontos már az oviban a tanulási képességekkel foglalkozni? Hiszen fényévekre van még a suli! Pedig nagyon is az! Cikksorozatunk második része ezt a témát járja körbe.
Hogy reagáld le, ha valaki az online térben provokál! - Így kezeld a beszólogatást!

Hogy reagáld le, ha valaki az online térben provokál téged! - Így kezeld a beszólogatást!

Posztolunk, csoportokban kommunikálunk, az online térben éljük az életünket, nem csak mi, hanem a gyerekeink is, és ha még most nem is mert még kicsi, akkor nemsokára, hidd el, ezt nem ússza meg senki…
Ugrás az oldal tetejére