Jelenlegi hely

Ártatlanul kezdődött: "simogass meg itt, simogass meg ott, tudod, erről anyunak nem beszélünk!"

Szeretném veletek megosztani a saját történetem az abúzusról... Nagyon az elején kezdem, mert úgy érzem ez egy nagyon komplex probléma, amiben rengeteg áldozat van...

A családom finoman fogalmazva nem egyszerű. Abúzusom történetét transzgeneraciósan közelítem meg, mert csak így kaptam választ a miértre. Így tudom feldolgozni.

Az üknagymamám bele lett kényszerítve egy házasságba.
Az 1800-as években ez nem ritkaság. Szívből gyűlölte a férjét, hiszen a sok verés, pofon közepette, sorozatos nemi erőszakból született pár gyerek. Szerinted milyen gyerekkor jut egy ilyen gyereknek???

Ebből a házasságból született dédnagymamám.
A külvilág számára aranyos, csendes kis asszonyka. A gyerekek pedig csak azt hallgatták, hogy mennyire semmirekellők, nem kellettek volna erre a világra.

El voltak mondva mindennek. Dédi alig várta, hogy már ne legyenek a háznál.

A gyerekek közé tartozott nagyanyám.
Fiatalon férjhez is ment. Bár az Ő házassága már szerelemből köttetett. Hogy bizonyítsa nem semmirekellő dolgozott körmeszakadtáig. Szült 4 gyereket. 60-as években volt egy nagy árvíz a környéken. Befogadtak egy családot 4 gyerekkel, míg azok újjá építik házukat. Befogadta és ápolta 2 bátyját, ápolta az anyját.

A külvilág felé dolgos, szorgalmas, önfeláldozó asszony. A valóság?! Házsártos feleség, kapzsi nő, aki nem volt képes szeretni.

Az abuzálóm 4-5 évesen már liba pásztor volt, később mikor nagyobb volt tehenekre vigyázott és a földeken segített.
Ha lehetett nem volt otthon, vagy a nagyapjához menekült. Mert rendszeresen összeverte mama. 60-as évek végén nem volt divat megszökni otthonról, de Ő megtette - 13-14 alkalommal. Miután hazavitték, mindig nagy verést kapott érte. Az utolsó alkalommal kapta a legnagyobbat. Orvos lett a vége.

Gondolhatod, milyen állapotban lehetett?! Az orvos megfenyítette mamát, hogy eltöri a kezét, ha megtudja kezet emelt a fiúra. Onnantól kezdve a verések elmaradtak. De késő volt... 15-16 évesen egy lelkironcs lett belőle, akinek az alkohol segített a feloldásban. A kívülállók egy rendes, csendes, jó humorú embert ismertek meg benne, aki az utolsóját is odaadná a másiknak. Ha segíteni kellett, Ő ugrott elsőnek.

Aztán megszülettem én...
Szüleim átestek sok nehézségen. Az alkoholizmus jelen volt. Elveszítette a munkáját. Anyám akkor lett rákos, műtét, sugárkezelés. Amíg kórházban volt egyedül maradtam vele. Ártatlanul kezdődött - simogass meg itt, simogass meg ott, legyél egy kicsit kedves stb. Tudod, anyunak nem beszélünk erről...

Idővel egyre durvább lett. Orális kielégítés, fojtogatással. Amikor egyszerre voltak mindketten kórházban, akkor elhelyeztek a keresztszüleimnél. Második otthonom volt. Ott szintén kijutott az éjszakai látogatásból a csaladfőtől.

Ezt az egészet úgy éltem túl, hogy lehasítottam magamról a megéléseket. A környezetemben csak annyit láttak, hogy fura ez a gyerek.

Aztán eltelt 30 év, feljöttek az emlékek és én azt hittem széthasadok.
És, hogy miért ilyen hosszú az előzmény?! Mert szeretem összefüggéseiben látni a dolgokat. Az agresszió, a belső nyomás, a fájdalom generációról generációra növekedett. Nála csúcsosodott ki. Valahogy elő kellett törnie...

A gyermekkorban elkövetett szexuális bántalmazásnak semmi köze az általános szexuális energiához. Az abuzáló nem érez szexuális vágyat, szenvedélyt, mint a normális kapcsolatok esetében. Hanem egyetlen célja van a hatalomgyakorlás, leuralás, elnyomás, erőfitogtatás, mert a mindennapi életben ezt nem tudja megélni sem a munkájában, sem a párkapcsolatában. A kielégülés az elfojtott agresszió felszabadítása.

Nem az abuzálómra haragudtam igazán... Hanem az anyjára, aki tönkretette, lelkinyomorékot csinált belőle.
Mert mennyire gyengének kell lenni ahhoz, hogy egy 7 éves gyerek felett tudjon csak uralmat szerezni?! Ha az abuzálómat csak kicsit szerették volna, vagy legalább nem bántalmazták volna... Ha a mamát nem kergetik el otthonról és nem tartja magát semmirekellőnek, ha a Dédi nem nemi erőszakból fogan, ha nem folyamatos erőszak áldozata egy nő. Ha valaki időközben megállította volna ezt a folyamatot...

Hogy miért tartom ezt fontosnak leírni?! Mert a nők többsége ANYA...
Mert az Ő elsődleges felelősségük, hogy milyen felnőtt válik a gyerekükből! Ne azért gürizz, hogy meglegyen minden fisznyi játék, amire a gyerek rámutat... A márkás cipő, a mobil, a fa alatt lévő tuti playstation... Ne ezért zsigereld ki magad, aztán ha valamit kérdez raförmedsz, vagy elküldöd a szobájába, mert nincs hozzá türelmed és csak idegesít.

Hanem neveld, segíts neki az önbizalom kifejlesztésében, adj neki értékrendet, tartást, erőt, figyelj rá, ne a mobilod nyomkodd mikor hozzád beszél - legyél jelen és szeresd, tanítsd meg emberekhez kapcsolódni. Nevelj belőle értékes embert /nem a diploma tesz értékessé/.

Mert minden egyes bántalmazó mögött egy kudarcot vallott anya, szülő áll!

V.M. - Kecskemétimami

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Csomagolj zölden karácsonykor!

Csomagolj zölden karácsonykor!

Még bőven van idő felkészülni az ajándékok csomagolására. Miért ne lehetne ezt megtenni környezettudatosan? Ehhez hoztam otthon vagy a természetben is fellelhető alapanyagokat.
20+1 karácsonyi idézet: ajándékkártyára is tökéletes!

20+1 karácsonyi idézet: ajándékkártyára is tökéletes!

Ha Te is szereted idézettel ellátni az ajánddékkártyákat, üdvözlőlapokat, és gondot okoz egy-egy érzés, gondolat megfogalmazása, használd ezeket!
Szabad-e büntetni a gyereket?

Szabad-e büntetni a gyereket?

Arra a kérdésre, hogy „Szabad-e büntetni a gyereket?”, a családok többségében a szülők egyenes választ adnak, de ezek három csoportba sorolhatók. Nem is maradunk meg a három jellemző válasznál, hanem inkább megnézzük, mit okoz a büntetés, és mennyire éri el a célját. - Novák Ferenc pedagógiai viselkedéskutató​ írása.
Miért hazudik a gyerek?

Miért hazudik a gyerek?

Bizonyára találkoztál már olyan szülővel, aki meglepődve tette fel a kérdést: Miért hazudik ez a gyerek? Amikor ezt kérdezik, akkor ezzel arra célozgatnak, hogy valami baj van a gyerekkel. Van különbség aközött, hogy néha füllent a gyerek vagy ha állandóan hazudozik, de ezek alapja hasonló. - Novák Ferenc pedagógiai viselkedéskutató​ írása.
Ugrás az oldal tetejére