Írhatnám, hogy mennyire nem fogynak a könyvek, vagy hogy mennyire rosszak a mai fiatalok olvasási szokásai. De nem ők tehetnek róla, ha nem azt és úgy csinálják, mint mi tettük annak idején.
Nálatok is folyamatos harc a tanulás, a kötelező olvasmány?
Felmérések bizonyítják, hogy a mai gyerekek nem olvasnak annyit, megváltoztak az olvasási szokásaik, a befogadó- és értelmező képességük, a koncentráció hossza. Ellenállásuk a tanulás felé nem maga a tanulás miatt van (persze az is akad), mint a módszerek eredménytelensége miatt.
A 19 - 20. századi iskolarendszer a hosszú távú memóriát fejlesztette, ez érvényesül még ma is a magyar oktatásban, holott 21. századot írunk.
Anno az agyonvésett iskolapadokban nem volt a zsebünkben egy okostelefon, ami az agyunk helyett tárolt mindent. Vagy felírtuk vagy meg kellett jegyeznünk hogy mit kért anyánk a boltból, melyik fejezetet kell elolvasni következő órára. Családi szinten pedig volt a szent cím- és névjegyzékfüzet a vonalas telefonkészülék mellett.
A papír alapú mentés technikája volt az alap, a füzet volt a driver: lejegyzeteltük az órai előadásokat, a könyvtárban a könyvek tartalmát, az ismerősök telefonszámait.
Te tudod a családtagjaid mobilszámát? Ugye hogy nehezen döcög elő az agyadból?
Ma már nem jegyezzük meg a telefonszámokat, nem is kell tudnunk, kiírja a telefon. Már a mi szülői agyunk is máshogy kezeli ezeket a képességeket. A már felnőtt generációknál a még kialakult hosszú távú memória mellé kialakul-kialakult egy erős rövid távú memória is.
De az alfa generáció mai gyerekeinek, akik 2010 után születettek már nincs esélye és nem is alakul úgy ki a hosszú távú memória. Naponta tapasztalják szüleiken, környezetükben, hogy nincs szükség erre. A hosszú távú memóriát leváltotta a mobil vagy az okosóra memóriakártyája.
A mai gyerekek aranyhal memóriája nem működik az iskola hosszútávú memóriára épülő oktatási rendszerében.
Ha nincs hosszútávú, kapaszkodnak a rövid távúba. A hosszú távú memóriát igénylő rendszerben azzal próbálnak túlélni, amilyük van.
Csodálkozol, hogy a hibátlan földrajz témazáró után egy héttel azt sem tudja, mi az az Egyenlítő, hol van Afrika? Ez is a hosszútávú memória hiánya.
Ha a Baby boomer (1946-1964 között születettek) vagy az X generációs (1965-1980-ig születettek) tanító néni sok memoritert, azaz verset kért tőlük alsóban, a szabályok megjegyzéséhez sok kis mondókát használt, akkor ők minden bizonnyal egy fokkal jobban állnak, mint ahol ez kimaradt.
Persze ez az ovisokra is igaz. A magyar iskolarendszer 2025-ben még mindig azt feltételezi, hogy a 6-7 éves iskolakezdő gyerekeknek van egy hosszú távú memóriájuk, amit az iskola majd tovább fejleszt. És tessék mondani, ez melyik délelőtt alakult ki az oviban?
Egyelőre úgy tűnik, nincs más, központilag kidolgozott, kipróbált eszközrendszere az oktatásnak. Minden tiszteletem azoknak a pedagógusoknak, akik érzékelve a diákjai befogadóképességét, gyorsabb, vizuálisabb oktatási stílusra váltottak.
Az átlag pedagógus könyvből tanít, amit sok gyerek már nem is lát otthon. Vagy mert nem olvasnak a szülők, vagy nem papír alapon, hiszen ott az okostelefon, tablet, e-olvasó. Jártam olyan lakásban, ahol konkrétan nem volt egy darab könyv sem. Csak a gyerekszobában néhány épp aktuális korosztályos mesekönyv.
Csoda, hogy a gyerekek igénylik a neten található színes-szagos rövid videókat, illusztrációkat? Hogy népszerű köztük a digitális házi és gyakorlás? Többször kell rövid videókon keresztül, újra és újra ismételve a kulcsszavakat belevésni a fejükbe a tudást.
Az elmúlt 150-200 évben a szülők, nevelők olvastak a gyerekeknek könyveket, könyvekből mesét, verset. Gyűjtötték a könyveket, ami érték volt. A gyermek láthatta, hogy mit fog olvasni pár év múlva. Sőt, titokban maguk is rájártak a nagyobb korosztálynak szóló könyvekre, „feljebb olvastak”.
2020-ban az Országos Széchenyi Könyvtár készített egy felmérést, hogy megkérdezte a magyar társadalomtól, mennyire olvasnak könyvet. A válaszadók 53 %-a egyáltalán nem olvas el egy könyvet sem egy év alatt. Azaz 100 gyerekből 53 nem látja a szüleit könyvet olvasni. Bekerülve az iskolába pedig könyvekből akarják őket tanítani.
Ez azt jelenti hogy Debrecen jelenlegi lakosságából, 201 704 főből mindössze 94 733 fő olvas, évente legalább egy könyvet.
Az olvasás fiziológiája
A kommunikációs csatorna meghatározza a befogadás sebességét. Az írott szöveg lassabb, szemben a videóval.
Az olvasás, a jelek és szóképek befogadása elmélyültebb figyelmet követel a befogadótól, mint egy videó. A szöveg statikusan kommunikál, a videó képi és hangimpulzusaihoz képest.
Minek ezek? Enélkül is lehet élni?
Aki csak nézi a meséket, nem hallja, azoknál ezek a képességek pl. empátia, asszociatív gondolkodás, fantázia igencsak elmarad a korábbi generációkéhoz képest. Ha csak a mai munkaköröket nézem, ne várjon senki empatikus ápolónőt, idősgondozót vagy épp proaktív, problémamegoldó munkatársat, mert nem lesznek meg benne ezek az "otthonról" hozott képességek. Nehezen találja meg a helyét a közösségben, érti meg mások véleményét, gondolatait a magánéletben, munkában. Nehezen kapcsolódik, nagyobb az esélye a a magányos életre.
Figyelsz? Eddig tudtál koncentrálni? Egyben el tudtad olvasni a cikkemet?
Egy kutatás szerint míg az emberek átlagos figyelmi terjedelme 2000-ben 20 másodperc volt, addig ez az érték 2015-re 8 másodpercre csökkent. 8 másodperc azaz 8 Missisipi. Megvan, elszámoltál eddig?
Azért nem kell teljesen megijedni: arról a teljesítményről van szó, amikor egy inger átmenetileg ragadja meg a figyelmünket. A szándékosan fenntartott figyelem ennél jóval hosszabb időintervallumot képes elérni, kb. 20 percet, jelentősebb elkalandozás nélkül. De egy iskolai óra 45 perc! Azaz a felénél fel kellene állítani a gyerekeket és tornázni egy kicsit.
Az online térben sokkal felszínesebb, szkennelésszerű, ugrándozó olvasást végzünk. Imádok olvasni, és sokat is olvasok, bár ez relatív, de heti 1 könyvet biztos. Mégis érzékelem magamon, hogy a mobilomon olvasott magazinosabb tartalmakat rosszabbul fogadom be. A képernyő rövid sorai zaklatott olvasásélményt adnak. Egy regény fiktív valóságában, a színes, a fizikálisan is hosszabb, összetettebb mondatokban elmerülni azonban egészen más élmény. Mint a short videók után egy nagyestés mozifilm.
Akármennyit is elemezzük, az oktatási rendszer elavult, és míg várunk a fejlődésre, legalább olvassunk! Az olvasás és felolvasás jót tesz az agynak, fiatalon és az élet sodrásában tart, akár kicsi, akár nagy a célközönség.
ADL - Debrecenimami
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
