Minap egy számunkra vadidegen szülő a fülem hallatára duruzsolta 5 éves gyereke fülébe, hogy az én 4 éves gyerekem nem tud rajzolni, mert az anyja (én) nem tanította meg. Nem hittem a fülemnek és ezt a tudtára is adtam. Gyerekem hallotta a konfliktust és persze sírva fakadt.
Elgondolkoztam: hogyan magyarázom meg neki, hogy miért mondta a néni, hogy ő nem tud rajzolni, és miért lett mérges anya? Igazam volt, hogy szóváltásba keveredtem a gyerekem érdekében? Inkább úgy kellett volna tennem, mintha meg sem hallottam volna?
Konfliktus a homokozóban
A homokozóban egy 3 éves kislány homokvárat épített, anyukája mellette ült. Odament egy másik, korabeli kislány, aki játékból, dacból, ki tudja: belerúgott a várba. Az ő anyukája szintén a homokozó szélén ült, és egy hang nélkül nézte végig, hogy a várépítő kislány anyukája az ő gyerekének mondogatja, hogy “gyerünk, most már rombold szét az egészet!”, és meg is csináltatta vele.
A totális megszégyenítés volt a célja? Igaza volt az anyukának, hogy nem védte meg a gyerekét, és hagyta, hogy egy másik szülő tegyen igazságot? Igaza volt a másik anyukának, aki megszégyenített egy 3 éves gyereket?
A gyerekem undok volt egy másikkal a játszótéren, de én résen voltam és azonnal rászóltam, hogy ilyet nem szabad.. De a másik szülő nem bírta megállni, hogy ne kezdje el kioktatni a gyerekemet, mire én kértem, hogy hagyja rám a nevelést, hiszen hallotta, hogy már megkezdtem. Igazam volt, hogy nem hagytam, hogy más okítsa a gyerekemet? És a másik szülőnek igaza volt, hogy így védte a saját gyerekét?
Homokozóban halmozódik a konfliktus. Egy anyuka felháborodva mesélte nekem, hogyan vágta szájon legjobb barátnője 2 éves kisfiát, miután az ő 2 éves lányára többszöri tiltás ellenére is rászórta a homokot. A barátság nem hogy nem szakadt meg ezután, együtt mentek nyaralni is. Igaza volt, hogy ezt tette? És a másik anyukának igaza volt, hogy szó nélkül hagyta?
És nekem igazam volt, amikor rászóltam egy kisfiúra a játszótéren (kérdésemre válaszolva fogalma sem volt, hol van az anyukája), aki már huszadszor mászott fel ellentétes irányban a csúszdára, akadályozva az enyém mellett öt másik gyereket is a játékban?
Szerintetek mikor jön el az a pont, amikor rászólhatok más gyerekére? Azt hogyan tehetem meg?
Ti mit tesztek, ha a Ti gyereketekre szólnak rá ok nélkül? És ha okkal?
Mit várunk a gyerektől, ha a szüleitől látja a rossz megoldásokat?
De mi a jó megoldás?
És mi van akkor, ha a gyerek szem- és fültanúja annak, ha a szüleinek van konfliktusa másokkal? Pl. rákiabálnak anyára, mert elbénázza a parkolást, vagy a pénztárnál beállnak elé a sorban, vagy a buszon belekötnek... A szülő ilyenkor hallgasson, hogy a gyerek előtt ne alakuljon ki szóváltás? Vagy ne hagyja magát? És mit mondjunk a gyereknek, hogy az ne ijedjen meg?
Sok kérdés felmerült. Ti tudjátok, mi a helyes? Hogyan tudjuk megvédeni gyermekünket ezektől a helyzetektől? Ti mit gondoltok?
Viló Judit
- Budapestimami -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Hozzászólások
Nehéz kérdések ezek és szerintem nem lehet egyértelmű választ adni, mert annyira szituáció függő. Továbbá függ a gyerek és a szülő habitusától is. Én nem szoktam visszafogni magam, akkor sem ha a gyerekek ott vannak. Tanulnak ők abból is, ha a szülő megvédi őket és magát. Utána megbeszéljük mi történt és miért. Viszont más gyerekére nem szeretek rászólni, mert abból indulok ki, hogy van szülője, aki neveli. De itt is vannak esetek, amikor jelezni kell a gyereknek, hogy fejezze be ténykedését. Mégis ha nem hallgat a szép szóra elviszem onnan az enyémeket. Nem mondom, hogy ez helyes, vagy helytelen és szerintem ezt nagyon-nagyon nehéz lenne bárkinek is megmondania. Ez egyszerűen szürke, mert fekete és fehér sem lehet.