Szülővé válva ez ugyanúgy igaz: vannak nevelési minták, amelyekkel azonosulni tudunk, alkalmazzuk őket, és vannak minták, olyan gyerekkorunkban elhangzott mondatok, amelyek csengenek még a fülünkben és biztosan eldöntjük, hogy soha, de soha nem fogjuk mi ezt a saját gyerekünknek mondani.
Egészen addig, amíg aztán először el nem hagyja a szánkat az első ilyen... Várhatóan ugyanaz az értetlenség látszik a gyerek tekintetében, ami a miénkben annak idején, és ha ezt észrevesszük, még eldönthetjük, hogy kiszállunk a folytatásból és megtörjük a sorozatot, vagy folytatjuk a "hagyományt".
Íme néhány tipikus mondat, amit többen legalább egyszer – teljesen lényegtelen, hogy miért – kimondtunk a gyereknek pedig nem szerettük volna. Az már fél siker, ha észrevettük, és teljes siker, ha már nemcsak elkerülni tudjuk, hanem találunk helyette mást, amit mondani tudunk.
1. Azonnal hagyd abba a sírást!
Bárhogy is nézzük, ez valóban az egyik leghaszontalanabb mondat, amit mondhatunk, amikor sír a gyermekünk. A gyermekek agya egészen másképp működik, mint a felnőtteké, iskolás kor előtt teljesen reménytelen, hogy észérvekkel hatni tudjunk rájuk. A gyermeki agy, és mondhatni minden érzékszerv az érzelmek felismerésére van ráhangolva. A legrosszabb, amit tehetünk, hogy lekicsinyeljük a gyerek érzését és le is akarjuk beszélni róla. Az együttérzés ugyan először felerősíti a „tüneteket”, de utána sokkal gyorsabb a megnyugvás, ráadásul magatartásunk nem azt sugallja a gyereknek, hogy a negatív érzelmek egyetlen kezelési módja az, hogy ki sem mutatjuk őket. Szóval sokkal többet érünk el, és valódi támogatást tudunk adni azzal, ha azt mondjuk inkább: „Itt vagyok veled, nem hagylak egyedül, mindjárt jobb lesz.”
2. Normális vagy?/Hogy képzeled?/Te most viccelsz?
Valóban, vannak helyzetek, amikor semmi másra nem tudunk felnőttként gondolni, mint a fenti kérdésekre. Pedig tudjuk jól, hogy kár kimondani őket. Teljes mértékben arra utalnak, hogy a gyerek egészen biztosan nem normális, hogy a földről eszébe jut felnyalni a lepottyant fagyit. Pedig ő normális, csak éppen ez az egyetlen megoldás tűnik számára elérhetőnek. Célravezetőbb a gyereket megállítani abban, amit éppen csinál és megtudni, hogy mit szeretne elérni. Valószínű, hogy felnőtt fejjel több alternatíva fog eszünkbe jutni, és a gyerek ezekből tud majd a segítségünkkel válogatni.
3. Egyformán szeretlek Benneteket.
Ez is egy olyan fordulat, amit - azt gondolom - egyetlen gyerek sem hisz el legbelül. Pontosan tudja a gyerek, hogy ő is az összes babáját vagy kisautóját végtelenül szereti, de nem egyformán. Egészen mást jelent, hogy egyformán, vagy ugyanolyan erősen, de másképp. Sokkal több energia és motiváló erő van egy olyan szeretet-kinyilvánításban, ami egy konkrét és egyedi, pozitív tulajdonságot emel ki azzal a képpel együtt, ahogy ő ezzel a családi élethez hozzájárul. Például: Annyira szeretem nézni, hogy te mindig ilyen jókedvűen segítesz asztalt teríteni, olyan kellemes így leülni az egész családnak.
4. Az engem nem érdekel, hogy a többiek mit csinálnak…
Szinte biztos, hogy mindannyiunkkal előfordult már, hogy összehasonlítottuk a gyerekünket az osztálytársával, megkérdeztük a többiek jegyét, megnéztük más gyerek kitett rajzát. Ezeket a gyerekek mind érzékelik és el is raktározzák. Ezek után elég furcsa arra hivatkozni, hogy „az engem nem érdekel, hogy a többiek mit csináltak”. Ezzel a mondattal önmagában nincsen semmi baj. A lényeg, hogy ne hasonlítgassuk a gyerekünket más esetekben sem.
5. Hányszor mondjam még el?
Ez is egy igen kellemetlen szülői mondat. Benne van a rengeteg felesleges energia, a várakozás, a türelmetlenség. A gyereknek pedig sokszor fogalma sincs, hogy mi hogyan jutottunk el ebbe az állapotba. Könnyen megelőzhető ez a helyzet, ha úgy kezdünk beszélni a gyerekkel, hogy a nevén szólítjuk és megvárjuk, hogy egyáltalán reagáljon rá. Folyamatosan szemkontaktusban maradunk, egyszerűen és célirányosan fogalmazunk, és pozitív mondatokat használunk. Segít, ha a mondókánk végén visszakérdezünk, hogy jól érti-e a gyerek, amiről beszéltünk. Ha kölcsönös az odafigyelés, akkor ezt a mondatot is rövid időn belül ki tudjuk iktatni.
A jó hír, hogy sok más beidegződött mondatot is el tudunk hagyni, csak választás kérdése. Ha látjuk, hogy hatástalan, nem vezet célra, vagy nem azt érjük el vele, amit szeretnénk, akkor épp elég lehet, ha csak csöndben maradunk és jó szorosan magunkhoz öleljük a gyermekünket.
Szabó-Máthé Hanga
életvezetési és anya coach, anyacoaching.hu
Ha tetszett ez a cikk, oszd meg másokkal is!
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
