Az Ünnep úgy rohant át rajtunk, mint egy gyorsvonat. Nagyon elfáradtam, a gyerekek is nagyon elfáradtak. Visszatekintve több volt a kötelezettségek teljesítése, mint a boldog pillanatok megélése. Amikor az ünnep „plusz egy” napján estefelé valahol, valamelyik rokon feltette a kérdést, hogy hogy is telt a karácsony, élvezték-e a gyerekek, az apjuk azt válaszolta, hogy: szép volt, jó volt, de jövőre 24-én délben kinyitjuk a kapunkat. Finomat főzünk, mindenkit szeretettel várunk, este nyolcig. Akkor bezárjuk a kapukat és ki se nyitjuk január 1-ig.