2020. április 14.
A diákok csendben beletörődtek sorsukba.
A tanár- én- kissé morogván fogadta a döntést. Szívesen élveztem volna még a pihentető (?) tavaszi szünetet.
Reggel 9-kor becsengettek és elkezdődött az oktatás.
A nagyszünetben a diákönkormányzat vezetője (a 12 éves) indítványozta, hogy az oktatási időszak 3 napos és napi maximum 2 órás legyen. A tanári kar ( én és a férjem) hosszas mérlegelés (10-12 mp) után elutasította a kérvényt.
A diákok a rövid közjáték után sorsukba beletörődve folytatták a tanulást.
A tanár (én) a mai napi oktatást eredményesnek ítélte és indítványozta a diákság megjutalmazását sajttorta formájában.
Délután a szülők (a férjem és én) a napi munka után boldogan vették át a gyerekeket a home-school bejáratánál, ( bejárati ajtó) hogy egy hosszú séta (kert végéig és vissza) után, hazaérkezve együtt tölthessék a nap hátralevő részét (is)!
2020. április 15.
Számomra az egyik legnehezebb dolog, hogy minden nap, minden étkezés változatos legyen és lehetőség szerint a többségnek megfeleljen.
Nem tudom, ki hogy van vele, de nem is maga a főzés a legnehezebb, hanem kitalálni, mit is készítsek.
A mai nap sem volt kivétel.
Gondoltam, megosztom, mi készült nálunk ma, hátha másnak is ötletet ad.
Reggelire kiflit sütöttem (és egy kisebb cipót). Nagy sikere volt a meleg péksütinek. Vajjal és házi lekvárral csak úgy tűnt el egyik a másik után.
Ez szuper, mert azt jelenti, mindenkinek ízlett. (DE máris gondolkodhatok, hogy holnap este, mit fogok sütni. - holnap reggelire terveztem a cipót)
Ebédre - hosszú idő után újra - nekifogtam szilvásgombócot csinálni. Ez nagyon kelendő nálunk. Bevallom én kicsit mindig tartok tőle, hogy megfelelő legyen a lekvár a gombócban. Na, igen: nálunk a szilvásgombóc igazából szilvalekváros gombócot jelent. Plusz bónusz: a gombócok fele mogyorókrémes tölteléket kapott.
Leves gyanánt rántott tojáslevest készítettem. Imádom, mert kb 3 perc munkát kell belefektetni.
Vacsira újragondolt pizza volt. Azaz: maradék újrahasznosítva.
Tegnapelőtt csirkepörkölt volt. Kis adag maradt belőle. A maradék húst összevágtam pici darabokra. Begyúrtam a pizzatésztát, arra került a husi. Reszeltem rá egy kis sajtot és mehetett is a sütőbe.
Így visszanézve, azt hiszem, ma erősen szénhidrát napot tartottunk.
Ne szóljatok a Norbinak!
2020. április 16.
Minden nap hoz valami újat, valami mást.
Nem írhatom, hogy ez a nap is olyan volt, mint a többi, mert három gyerek mellett ez jó nagy kövér hazugság lenne. De az igaz, hogy olyan egetrengető dologgal nem szolgálhatok.
Délelőtt tanulás, főzés, délben kreativkodás, takarítás, délután udvar.
Nincs sok újdonság.
És mégis.
Minden nap hoz valami újat, valami mást.
Ma délelőtt a gyerekszobát takarítottam. Ilyenkor mindig előkerülnek rég elfeledett játékok, rajzok, könyvek, amiket jó újra kézbe venni, játszani velük. Ebben azt hiszem nincs semmi rendkívüli. Ami a mai alkalmat mégis emlékezetessé tette az a legnagyobb gyerkőc “segítsége”.
Ezeket a gyerekszoba takarításokat mindig egyedül csinálom (mikor suliban vannak) - azért is mert így könnyebb megszabadulni a kacatoktól és gyorsabban is haladok. (Bár a 2 éves mindig lelkesen besegít)
Ma azonban velem volt a legnagyobb.
Szinte minden darabhoz fűzött egy-egy emléket. Hol vicceset, hol kedveset, néha szomorút....
Közben zenét hallgattunk. Énekeltünk, nevettünk és sokat - nagyon sokat - beszélgettünk.
Észre sem vettem, hogy telik az idő....
Azt hiszem az elmúlt hetek egyik legklasszabb programja volt. Pedig máskor a hátam közepére sem kívánom.
Lehet, minden csak a jó társaságon múlik?
A következő hetekben (hónapokban?) igyekszem a saját tapasztalataimat, ötleteimet megosztani veletek, hogy mi hogyan éljük meg a be/elzártságot három gyerekkel.
Segítsünk egymásnak!
Szerző: Pál Veronika
- Miskolcimami -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
