A panírozás, kavargatás, gyúrás kifejezetten fontos tevékenysége a konyhában.
Nyáron egy kicsit elkényelmesedtünk, inkább a „dobjuk össze, kapjuk be” süteményeket részesítettük előnyben. Az ősz azonban könyörtelenül beköszöntött és egyre gyakrabban a lakásba szorít minket.
Éppen ezért előkerülnek azok a receptek, amelyekre jó időben nem szakítunk időt. Példának okáért szeretünk kipróbálni mindenféle kekszeket. Amerikai csokis, vagy zabpelyhes keksz. Kókuszos csók vagy valami egészen érdekes. Így bukkantunk rá egy különlegességre, melynek hivatalos neve citromos csiga. De nem akármilyen ám! Színes kis csigákat majszolhatunk, ha nekivágunk az elkészítésének.
Amire szükség lesz: 75 g porcukor, 150g puha vaj, 1 citrom, 200 g finomliszt, 2 evőkanál tej, piros ételfesték (vagy kék, esetleg mindkettő).
A hozzávalókat gyorsan össze lehet szedegetni, csak az ételfestéket kell jól észben tartani, mert nálunk például nem mindennapos vendég.
Az elkészítése sem ördöngösség, bátran nekivághat kezdő kekszező is. Először is időben úgy számítsunk, hogy kétszer fél órát pihentetni kell a tésztát. Nem, nem lehet ezt megspórolni sajnos, próbáltam.
Szóval, az elkészítés: A porcukrot, a lisztet, a vajat és a citrom héját a tejjel együtt összegyúrjuk. Kissé ragacsos tésztát kapunk így, ami szerintem attól van, hogy a vaj a kezünk melegétől megolvad. Itt a pillanat, hogy kettéosszuk a tésztát (Én méricskélni szoktam.) Az egyik felét egyből folpackba csomagolom és bedobom a hűtőbe szundikálni.
A másik feléhez adok kevés ételfestéket, és gyúrom, gyúrom. Ez elég mókás feladat úgy, hogy két aprócska kéz is van ám a tálban! Ráadásul a ragacsos tészta miatt ez nem biztos, hogy egyszerű, de egy kis lisztet nyugodtan lehet még adni hozzá, úgy tűnik semmi baja nem lesz (kis marokkal rászórni, pont jó mérce egy hatéves kezecske). Érdemes először kevesebb ételfestékkel próbálkozni, majd a kívánt szín eléréséig adagolni.
Ha már szép színben pompázik a másik tészta fél is, csomagoljuk és mehet pihenni. Gondolom a fél óra nem szentírás. Lehet este begyúrni és folytatni a műveletet reggel is.
A pihenő után a tésztákat kivesszük. Lisztezetett gyúródeszkán egymás után kinyújtjuk papírforma szerint 25x15 cm nagyságúra és 3 mm vastagságúra. (Jaj, hát ez nekem sosem sikerült még) Először kezdjünk a fehér színűvel. Ezt elvileg be kellett volna kenni egy kis vízzel, az összeragadás végett, de én elfelejtettem (igen, a kéknél is), így amikor a rózsaszín lap rákerült, óvatosan összenyomkodtam a kettőt.
A tészta széleit egyenesre vágtam, majd közös erővel feltekertük. Amíg az újabb folpackba csomagolással foglalatoskodom, a leeső széleknek vagy nyoma veszik valamilyen rejtélyes módon, vagy valamilyen új alakzatban máris előkészülnek a sütésre, az apró kezecskék segítségével.
Újabb fél óra pihenőre van szüksége a tésztának, mert ekkorra megint olvadásnak indul a vaj.
A pihenő alatt mi megírtuk a leckét, így hasznosan telt ez a fél óra is. Közben persze kisurrantam a konyhába és a sütőt 180 fokra kapcsoltam. Még két tepsit is kibéleltem sütőpapírral. Lassan le is telt a megadott idő.
Az utolsó művelet a hosszú csík felszeletelése volt. Óvatosan és éles késsel kell a karikákat levágni. Kézzel lehet kicsit pofozgatni, hogy kiadják a szép körformát. Kb. 12-15 perc alatt sülnek meg. Amikor az alja rózsaszínesedik, akkor éppen jó, ne várjuk meg, míg a széle is barnulni kezd. A tepsiben hagyjuk kihűlni, a kissé összenőtt példányokat pedig még forrón szét lehet választani. Langyosan, egy pohár tejjel finom falatozni való. Közben meg úgyis sül a következő tepsi.
Jó étvágyat és jó szórakozást!
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
