Budapestimami: Először is hogy vagy? Hogy van a bokasérülésed?
Szekeres Adrien: Köszönöm szépen, most már jól. Ez egy részleges bokaszalag szakadás volt, 12 hetes voltam vele pénteken, szóval lassan elbúcsúzunk egymástól. A hétköznapi életben most már nem annyira érzem, szépen mozog a bokám. De nem merek még annyira futni vele, ha jógázom is látom, hogy nem tökéletes minden. Ezért aztán csinálom fegyelmezetten a gyógytornát, szerintem nyár végére már a régi leszek. (mosolyog)
Budapestimami: Azt mondják, minden ilyen kényszerpihenő jel arra, hogy kicsit vissza kell venni a munkatempóból, te is így érzed?
SZ.A: Jaj, én úgy utálom, mikor ezt mondják! (nevet) Mindenki minden betegség mögött keres valami mögöttes dolgot. Persze, biztos van ebben valami, sőt, hazudnék, ha azt mondanám, én nem kerestem rá azonnal ezekre a dolgokra. De azt hiszem nálam egyszerűen az a helyzet, hogy rá kellett kicsit pihennem arra a rengeteg dologra, ami vár rám a következő félévben.
Budapestimami: Nyáron is lesz több koncerted, köztük egy sorozat Nyárestére hangolva címmel. Számodra milyen egy tökéletes nyári este?
SZ.A.: Hát semmiképp sem túl forró. (mosolyog) Kis lenge nyári szellőben üldögélni a vízparton, vagy szép hegyek közt egy pohár finom fehér borral vagy proseccoval a kézben. Bámulva a vizet, vagy a csillagokat...hm...igen, azt hiszem valami ilyen.
Budapestimami: Van kedvenc helyed? Olyan, ahová a családdal is minden évben kötelezően mentek?
SZ.A.: Számomra a Balaton északi partja abszolút kedvenc. Szigliget, Badacsony környéke, ahová minden évben biztosan megyünk a családdal is. De a déli partot is egyre jobban megkedveltem, Kislak, Balatonlelle, Fonyód, ezeket a helyeket is nagyon szeretem. Már amikor meglátom a Balaton vizét, rögtön jól leszek. Imádom a színeit, a hangulatát. Pedig gyerekkoromban nagyon ritkán jutottunk el a Balatonhoz - én ugye Egerben nőttem fel -, de most felnőttként nem is tudom elképzelni a nyarakat nélküle.
Budapestimami: Ha már gyerekkort említed, mi a legkedvesebb nyári gyerekkori emléked? És mi az, amit a saját gyerekeidnek is megpróbálsz becsempészni a szünidőbe?
SZ.A.: Az egyik kedves émlékem épp így a Balatonhoz kötődik. Emlékszem, a szüleim kitalálták teljesen spontán módon az egyik délután, hogy menjünk le a Balatonra. Szóval ránk abszolút nem jellemző módon, mindenféle szervezés-tervezés nélkül, meglepetésszerűen elindultunk. Én kisiskolás voltam, és emlékszem, az unokatesómat is vittük magunkkal. Ez egy nagyon jól sikerült random családi nyaralás lett.
A másik, amire a gyerekkori nyarakból emlékszem, az az önfeledt gondtalanság. Egész nyáron játszottunk, sportoltunk, bicikliztünk, strandoltunk, jöttünk-mentünk fiúk-lányok együtt. Be se tettük a lábunkat napközben a lakásba. Ha valamit, akkor ezt nagyon szívesen átadnám a saját lányaimnak is, de ma már ez nem olyan egyszerű dolog. Először is június közepén kiesnek az iskolapadból, és a hatalmas terhelés után gyakorlatilag két hétig alszanak. (mosolyog) Aztán jön vagy egy festőtábor, vagy valami szervezett program, de azt veszem észre, hogy ez a fajta spontán szünidő dolog már nem tud úgy működni náluk, mint annak idején a mi gyerekkorunkban.
Budapestimami: Említetted a festést, ezek szerint vannak művészi ambíciók a lányaidban is. Mit szólnál, ha egyikük bejelentené, hogy énekesnő szeretne lenni?
SZ.A.: Az a helyzet, hogy nem sok választásom lenne. És van is érdeklődés a művész pálya felé mindkettőben. Én úgy hiszem, hogy mindketten alkotó emberek lesznek, de legalábbis nem tudom őket elképzelni egy irodában sok-sok papír mögött. (mosolyog) Én magam is kíváncsian figyelem, ahogyan nyílnak ezen a téren. Mindketten tanulnak például zenélni, Jázmin nagylányom nagyon érdeklődik a színház irányában is. Ő például nemrég bejutott az országos dráma tanulmányi verseny döntőjébe, nagyon komoly háromfordulós megmérettetésben. Szóval ha ez az álmuk, akkor szülőként azt gondolom, a legfőbb dolgom, hogy támogassam őket ebben is. Miközben azt is gondolom, hogy meg kell nekik mutatnom az érem mindkét oldalát. Tehát kell, hogy tudják, énekesnő sem úgy lesz valaki, hogy feláll a fotelből, és már a tévében szerepel. Kell, hogy tudják, lássák a munkát is az eredmények mögött.
Budapestimami: Színpadi emberként hogy lehet megőrizni ezt a természetességet és harmóniát, ami téged körülvesz?
SZ.A.: Nézd, szerintem sokan azt gondolják, hogy az én életem rém unalmas. (nevet) De azt hiszem, az a fontos, hogy mindenki tudja, miben érzi jól magát. Én nem azért nem vállalok például bizonyos tévészerepléseket, mert az "nem férne bele a imidzsembe", hanem mert egész egyszerűen tudom, hogy én bizonyos műsorokban nem vagyok jól. Vannak pályatársaim, akiket nagyra tartok, és akiknek ez istenien áll. Rajtuk látszik is, hogy lubickolnak az ilyen színpadon kívüli frappáns szereplésben. De én nem vagyok ilyen. Azt hiszem ennyi a titok. Ha ismered eléggé önmagadat, akkor tudod mitől vagy jól, és mitől nem, és igazából ettől leszel kiegyensúlyozott a magánéletben és a színpadon egyaránt. Ehhez persze kellenek megmérettetések, kell egy kis befelé figyelés, és bizony kellenek az évek.
Budapestimami: A rajongókkal is ugyanilyen temészetes a kapcsolatod? Tartod velük például a kapcsolatot személyesen is? Odamennek hozzád a strandon?
SZ.A.: Hát ez nagyon érdekes! Nagyon sok meglepetés éri az embert ezen a téren. (nevet) Az a helyzet, hogy elbújni nagyon nem tudok, a hangomat legalábbis nagyon gyakran felismerik. Volt például olyan, hogy a melletünk lévő asztalnál ült egy angolul beszélő család. Na, gondoltam magamban, most aztán bátran megszólalhatok, ők biztosan nem ismernek meg, hiszen külföldiek. Mire kb. 2 perc után a virágok felett egyszercsak áthajolt egy úr, és magyarul megkérdezte, hogy én vagyok-e a Szekeres Adrien? És tudom-e, hogy a kedvenc énekesnője én vagyok. (mosolyog) Sok ilyen aranyos sztorim van, és igazából még húsz év után is mindig kicsit zavarba tudok jönni ezekben a helyzetekben.
De tudod mi a legérdekesebb? Az a jellemző, hogy a koncertjeimre, még akkor is, hogyha szabadtéri és ingyenes, nem jön olyan, aki nem szeret. Az jön, akit érdekel, amit csinálok, aki szereti a hangomat. Szóval alapvetően kellemes élményeim vannak. A közönségem egyébként meglepően nagyon vegyes. Például tudod mi az érdekes? Hogy nagyon sok heavy metálos szereti a zenémet. Rockerek jönnek oda hozzám, és mondják lelkesen, hogy Adrien, te és a Metallica! Ti vagytok a minden! Kell ennél nagyobb bók? (mosolyog)
Rendhagyó zenei koncert - POP-UP A MÜPÁBAN
Budapestimami: A beszélgetés elején említetted az őszi terveket. Nem titok, hogy egy nagyszabású MÜPA koncertre is készültök? Mesélsz kicsit erről az olvasóknak? Hogy kell elképzelni egy ilyen nagykoncert előkészületeit?
SZ.A.: Ez lesz a harmadik koncertem a Müpában. A felkészülésről szerintem sokat elárul az, hogy ez az időpont már két éve le van fixálva. Nekem ez egy hatalmas megtiszteltetés, a MÜPA egy fantasztikus helyszín. Nem titok, hogy életem egyik legnagyobb sajátkoncert-élménye is ide kötődik. Eddig két alkalommal szimfonikus koncertekkel léptem itt fel. Nagynevű vendégekkel, köztük operaénekesekkel. Most pedig szerettünk volna valami újat. Az lesz a koncert címe, hogy Pop-Up, mi azt jelenti, hogy ezúttal nem egy szimfonikus válogatást hallhat a közönség, hanem a pop dalaimat viszem színpadra. És természetesen lesz meglepetés vendég, illetve vendégek is.
Budapestimami: Két évente csinálsz nagykoncerteket, ez tudatos?
SZ.A.: Igen, ez abszolút tudatos és bevált. Az Erkel Színház szülinapi koncert volt két éve, most pedig újra MÜPA. A dalok és a műsor megvan, de az az igazság, hogy addig még rengeteg feladat van előttünk, sok szép nyári műsor vár ránk és a közönségre.
Ez pedig nagyon jó hír nekünk! :) A koncerteken találkozunk! Addig is szép nyarat és gyönyörű nyárestéket kívánunk neked!
- Budapestimami -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
