Jelenlegi hely

Amikor a kevesebb több — útmutató a kicsik nyári programjaihoz

Akárcsak minket, felnőtteket, a gyerekeket is alaposan megterhelik a „dolgos” hétköznapok. Már a kisebbeknek, a kisóvodásoknak is meglehetősen beszabályozott időbeosztás alapján telnek a mindennapjaik. Az életkoruk előrehaladtával a gyerekeknek is megszaporodnak a kötött programjaik, ezek napi időtartama is egyre nő, miközben a szabadidőre fordíthatóé csökken.

 

Tanév közben a legtöbbjüknek szinte alig marad ideje játszásra, a saját kedvteléseire. A nyár, a nyaralás jó alkalom arra, hogy a gyerek olykor azt csinálhassa, amire éppen kedve szottyan.

Túlterhelt gyerekek

A gyerekeknek is (akárcsak a felnőtteknek) szükségük van az ún. kötetlen időre, ami nagyon fontos nem csak a lelki és mentális feltöltődéshez, hanem a meglévő (testi, manuális stb.) képességeik gyakorlásához, fejlesztéséhez, valamint az önismeretükhöz és az önbizalmukhoz, de a saját stresszkezelési technikáik megtalálásához is.

Mostanában egyre több pszichológus, pedagógus hívja fel nem csak a szülők, hanem a nagyszülők figyelmét is arra, hogy a felnövekvők életének folyamatos túlszervezése, a rengeteg, az idegrendszerüket, agyukat, érzelmeiket érő inger károsíthatja a pszichikai egészségüket. Különösen azoknál a gyerekeknél kell gondoskodniuk nem csak a szülőknek, de – alkalmi szereplőként – a nagyszülőknek is a „lazítás”, vagyis a kötetlen szabadidő biztosításáról, akiknek gyerekeinél, unokáinál – az óvodai, iskolai év vége felé – magatartási és viselkedészavarok (hangulatingadozások, türelmetlenség, engedetlenség, figyelmetlenség, szétszórtság, alvás-evészavarok stb.) formájában jelentkeztek a túlterheltség tünetei.

 

A szabadidőben legyen szabad idő is

Azokban a családokban, ahol a szülők igyekeznek minél akkurátusabban és szinte az egész vakáció idejére „betáblázni” csemetéjük minden percét (a különféle táborokban való részvételtől a közös családi nyaraláson át egészen a nagyszülői felügyeletig), az utóbbiakra marad az a feladat, hogy alkalmat teremtsenek az unoka-nagyi együttlét ideje alatt a laza, kötetlen időtöltésekre is, amikor a gyerek azt csinálhatja, amiben örömét leli. Ez a felnőttek számára sokszor értelmetlen rohangászásnak (különösen a 3–7 évesek esetében, akiknek lételemük a szabad mozgás), máskor akár unatkozásnak is tűnhet.

Amikor tehát a gyerek nem igényli, hogy foglalkozzanak vele, leköti, amit éppen csinál, nem indokolt és nem is helyes különféle programötletekkel (sétáljunk, társasozzunk stb.) előállni – tanácsolják a gyereki személyiségfejlődés állomásait jól ismerő pszichológusok.

Jó, ha tudja, hogy

  • az óvodás-kisiskolás korosztályba tarozók számára a legnagyobb kikapcsolódást, a minőségi pihenést elsősorban a szabadban és szabadon történő mozgás jelenti,

  •  a 3–12 éves gyermekeknek egyaránt szükségük van a magányos játékra és az együttes (társakkal, testvérrel, felnőttekkel való) játszás lehetőségére is,

  • a folyamatos „beszabályozottságból” eredő magatartási, viselkedési problémák (vagy akár a szellemi, érzelmi „elakadások”), a pszichés problémák elkerüléséért sokszor nem kell mást tennie a felnőttnek, csupán hagyni, hogy a gyereknek legyen szabad ideje is, és azt úgy töltse el, ahogy szeretné.

Az aktív és a passzív időtöltés arányai

Ma már az agykutatások is igazolják, hogy az éppen „semmit sem csináló” ember (a gyerek is) „takarítást” végez az elméjében, átrendezi, feldolgozza az élményeit és fontosságuk szerint sorrendbe állítja azokat. A szabad idő nélkülözhetetlen az új gondolatok, gondolattársítások előhívásához is.

Ez persze nem azt jelenti, hogy a nagyszülő a rá bízott unokájának egyáltalán ne szervezzen programokat, csupán azt, hogy a kötetlen és a „programozott” szabadidő-eltöltés egymáshoz viszonyított arányát igyekezzen megtalálni.

Az unoka–nagyszülő kapcsolatnak vannak olyan időszakai – ilyenné válhat a közös nyaralás, vakációs együttlét is –, amelyek attól válnak kellemessé és emlékezetessé a gyerek számára, hogy egyaránt biztosítják a szórakozást, az új élményeket, és a feltöltődéséhez – általa igényelt – időt.

Ez utóbbival a figyelmes és türelmes (valamint empatikus) nagyszülő sokat tehet unokája mentális „jól-létéért”, de ahhoz is hozzásegítheti, hogy a gyerkőc pihenten kerüljön vissza szeptemberben az óvodába, iskolába, a mindennapok – az intézmények rendje, követelményei és a szülei elvárásai – által pörgetett mókuskerékbe.

Nagyszülők figyelmébe

Azt tanácsolják a gyerekek lelki és személyiségfejlődésével foglalkozó szakemberek, hogy a nyári unokás programok eltervezésénél igyekezzünk elfelejteni a „hasznosság”elvét. Tapasztalataik szerint ugyanis ma a szülők az oktatási intézmények elvárásainak akarják megfeleltetni csemetéiket, azaz a szellemi képességeik fejlesztésére fordítják a legnagyobb gondot. Az „aki kimarad, lemarad” félelmétől hajtva a kisgyerekek – óvodások, kisiskolások – szabadidejét tehát akkurátusan beosztják, olyan tennivalókkal, feladatokkal töltik ki (erre szolgálnak például a manapság divatos, ún. fejlesztő játékok is), amelyek valójában azt az időt rabolják el, ami a feltöltődésüket, értelmi és érzelmi „méregtelenítésüket” szolgálná.

A szociálpszichológusok szerint a szabadidős tevékenységnek mindezt együttesen kell szolgálnia.

 

T.Puskás Ildikó

Forrás: bebikkicsikesnagyok.hu