Jelenlegi hely

Amit ma megtehetsz, halaszd inkább holnapra! - A halogatás pszichológiája

Gyülekeznek előtted a feladatok, fáradt is vagy, inkább megnézed a kedvenc sorozatod,  gyorsan átgörgeted a facebookot, utána már lefekszel aludni. "Majd holnap megcsinálom."  Másnap is találsz okot rá, hogy eltold egy nappal, vagy kettővel…  – ismerős az érzés?
A halogatás egy olyan viszonyulás az előttünk álló feladatokhoz, amely sokunk életét megnehezíti.
Én egy hétig halogattam ennek a cikknek a megírását. 

A magam részéről úgy gondolom, hogy sokkal érdekesebb arról az oldaláról írni egy jelenségnek, hogy mit lehet kezdeni vele, de legelőször érdemes megkísérelni felderíteni a jelenség okát, mert tanulságos lehet, amit ennek során felfedezünk: segít elindulni egy lehetséges megoldáshoz vezető úton.

Mik a halogatás okai? 

1. Nem érezzük eléggé fontosnak az adott feladatot
2. Nem is érdekel minket igazán a feladat
3. Tökéletesen akarjuk végrehajtani, de mivel ez elérhetetlennek látszik, inkább bele se kezdünk
4. A teljesítményünk megítéltetése miatt szorongunk, aggódunk
5. Nehezen értjük a feladatot, nem egyértelmű számunkra a feladat
6. Attól félünk, hogy hibázunk, kételkedünk magunkban
7. Úgy érezzük, képtelenek vagyunk a feladatot kezelni
8. Nem áll rendelkezésünkre elég információ ahhoz, hogy úgy érezzük, el tudunk indulni
9. Úgy érezzük, elborítanak a teendők
10. Túlvállaljuk magunkat, és bármelyikkel is kezdenénk, szorongást okoz a helyzet

Ezek a lehetséges okok mind szorongást okoznak, és míg a  stressz bizonyos mértékben és körülmények között segíthet jól helytállnunk, vagy akár felülteljesítenünk, addig a szorongás gyakran inkább hátráltat minket, akadályozza, hogy jól tudjunk teljesíteni.

Mit tudunk tenni azért, hogy kevésbé legyünk halogatóak?

Amennyiben felismertük, hogy szorongunk vagy tartunk valamitől, érdemes ott segíteni magunkon, ahol a problémát látjuk.

Például:

  1. Vizsgáljuk meg, hogy mennyire reális az attól való félelmünk, hogy nem lesz tökéletes az elvégzett feladat, és hogy mások emiatt megítélnek minket!
  2. Gondoljuk végig, hogy történt-e már ilyen a múltban, és ha igen, hogyan zajlott?
  3. Milyen volt a fogadtatás, hogyan éltük meg a helyzetet?
  4. Tényleg annyira katasztrofális kilátásokkal bír egy nem tökéletesen végrehajtott feladat, hogy érdemes szinte megbénítani magunkat miatta?
  5. Próbáljuk ki az erőnket, a képességeinket: mérjük fel reálisan, hogy adott idő alatt mennyit bírunk, és mi az, ami már tényleg meghaladja a képességeinket.
  6. Tartsunk egy kis szünetet, nem kell mindent egyszerre megcsinálni.
  7. A nagyobb feladatokat bontsuk fel akkora részekre, lépésekre, amelyek elvégzése számunkra belátható időbe telik!
    Ehhez egy jó módszer lehet, ha az előző napon összeállítunk egy listát a következő napi   teendőinkről, és mindegyik mellé odaírjuk, hogy mennyi időbe fog telni az elvégzése. Ha egy-egy részfeladattal készen vagyunk, jutalmazzuk meg magunkat 20-30 perc pihenőben egy teával, kávéval, vagy bármivel, amiben egy szusszanásnyit meg tudunk pihenni.
  8. Gondoljunk vissza a hasonló helyzetekben szerzett előzetes tapasztalatainkra, és merítsünk hitet, önbizalmat az előző sikereinkből!


 

May Nikolett
pszichológus

nikolett.may@gmail.com